Kísérletünkben egy Bear Domain single cam íjat vizsgáltunk, kizárólag belső ballisztikai szempontból. Sajnos az általam vizsgált íj single cam rendszerű és önbeállítós, aminek következtében csak kevés lehetőségem volt hibákat létrehozni. A vizsgálat célja az volt, hogy a szándékosan létrehozott beállítási hiba milyen módon mutatható ki a műszer segítségével.
A piros grafikonok az alapállapotot mutatják, a kék a felső kar erősebbre állítását, míg a sárga az alsó karét. A gyorsulás és a frekvenciagörbék közt szereplő zöld grafikonok az idegstop kiiktatásakor történő lövést ábrázolják.
A húzásgörbéken látható, hogy az alapállapothoz képest az alsó kar ugyanolyan mértékben történő elállítása nagyobb mértékű változást eredményez. Ez azért lehetséges, mert az alsó karon található a CAM, és a felsőn csak egy kerek erőátvezető csiga van.

A húzásgörbéknek megfelelően a tárolt energiaviszonyok is hasonlóképpen alakultak ugyanazon beállítások esetében.
A hatásfokok kiszámítása után viszont egészen más képet kaptunk:
v tárolt energia hatásfok
1 302,1fps 106,7J 78,99%
2 312,2fps 113,6J 79,24%
3 312,6fps 115,2J 78,34%
A vizsgálatot 29,72” húzáshosszon, 19,9g tömegű vesszővel végeztem.
Amint a fönti táblázatból látható, ha a felső kar erejét növeljük, akkor az íj hatásfoka azonos körülmények között kismértékben nő (0,25%). Ha viszont az alsó kart erősítjük (ahol a CAM található), akkor a hatásfok nagyobb mértékben csökken (0,65%). Ezekből az adatokból azt a következtetés lehet levonni, hogy ez az íj (valószínűleg az ilyen típusú íjak) érzékenyebbek arra az állapotra, amikor a CAM oldali kar az erősebb.

A markolati rezgés vizsgálatakor a felső kar elállítását követően a gyorsulási görbéken nem tapasztalható különösebb eltérés, kivéve, hogy a nagy csúcsok lefutása az elállított állapotban 17 ezredmásodperccel rövidebb ideig tart.

A frekvenciagörbéknél az tapasztaljuk, hogy egy bizonyos tartományban még alacsonyabban is futnak mint az alapállapotban (50Hz-600Hz). Az első nagy csúcs azonos mértékű, tehát az íj 50Hz alatti tartományban ugyanazt a rezgésmennyiséget mutatja. Ezen megállapítás egybevág a gyorsulási görbénél és a hatásfokszámításnál tapasztalt eredménnyel.

Az alsó kar elállításánál hasonló eltérést figyelhetünk meg, csak az ellenkező irányba. A nagy csúcsok lefutási ideje 2 ezredmásodperccel tovább tart mint az alapállapotban.

A frekvencia görbéje az elállított alsó kar esetében viszont végig jóval magasabban fut, mint az alapállapot görbéje.
Ezek az adatok is a fentebb már megtett megállapítást igazolják, hogy ez az íj kevésbé toleráns az alsó kar elállítására a felsőével szemben.

Amennyiben az idegstoppot kiiktatjuk, akkor láthatóan jelentős mértékben nő az íj markolati rezgése az alapállapothoz képest.

A frekvenciagörbék azt mutatják, hogy 85Hz-550Hz-ig jelentősen nő a rezgésmennyiség, ami egybevág a gyorsulási görbék adataival.

Összegzés:
A vizsgált íj esetében a szándékos elállítások műszeresen mérhető különbségeket hoztak létre. Így megfelelő számú kísérlet és mérés után a beállítási problémák jól vizsgálhatók lehetnek.
A rendszer egy méréssorozat elvégzése után alkalmas lehet különböző íjak és kiegészítők összehasonlítására is.
Véleményem szerint a csigás íjak esetében a „Gütenwert” (link a gütenwertről) alkalmas lehet arra, hogy megkötésekkel ugyan, de csupán a húzásgörbe vizsgálatával lehessen következtetni egy íj tényleges teljesítményére. (Ettől még a hatásfokban és a markolati rezgésadatokban lehetnek lényeges különbségek az egyes íjak között.)